– Könnyű dolgom volt persze, mert a hatvanas, hetvenes években a falusi ember hova is ment volna segítségért, ha nem a téesz vagy az állami gazdaság telepére – teszi hozzá a dénesfai falugondnok. – Ha fuvar kellett, ha szerelnivaló akadt, ha „erőre" volt szükség, nekem szóltak. Én pedig szívesen segítettem. A közéletbe is hamar belekóstoltam, nem titok, tanácstagként is tevékenykedtem. Nehéz dolgunk volt, hiszen a közös tanács központja Beled lett, a tagközségeknek nem nagyon jutott a fejlesztésekből. Harcolnunk kellett, de azért sikerült kiépíttetnünk a csapadékelvezető árkokat, temetőkerítést építettünk, felújítottuk a Király-kápolnát, a haranglábat. Buszmegállót alakítottunk ki, működtettük az idősek napközijét. Mindezt társadalmi munkában és persze állami gazdasági segítséggel.
Kovács Miklós azt is elárulta, hogy ezek a „céges akciók" gyakran illegálisak voltak. Hiszen annak idején nem nézték volna jó szemmel főnökei, ha tudták volna, hogy a haranglábhoz ad munkát és anyagot. Az idősek otthonának első televízióját is az állami gazdaság adományozta, rajta keresztül. Arra is emlékszik, amikor a vállalat teherautóján „menekítették" a kápolna oltárát Pápára.
– Felújításra szorult, nem volt mit tenni, odajártunk a kocsival, felpakoltuk és vittük. Útközben Kóbor atyával azért imádkoztunk, hogy rendőr ne tévedjen elénk. Ki tudja, mi várt volna ránk, ha elcsípnek, platón az oltárral – mondja most már nevetve Kovács Miklós.
2003-ban aztán nyugdíjba vonult és még ugyanebben az évben új állást vállalt. Ekkor szerveződött Dénesfán a falugondnoki szolgálat. Takács Lajos polgármester egyszerre rá gondolt. A kérdés miatt falugyűlést is összehívtak, ahol a dénesfaiak szinte közfelkiáltással választották meg. 2006-ban indult az önkormányzati választáson, itt szintén sikeresen szerepelt, a legtöbb szavazatot kapva került a képviselő-testületbe.
– Talán ez a megméretés igazolta az emberek szeretetét, bizalmát irántam – gondolkodott el a falugondnok, de nyugodtan mondhatott volna tiszteletet is. A helyiek ugyanis tisztelik Kovács Miklóst.
– Nem bántam meg, hogy vállaltam a falugondnokságot és később a képviselőséget is. Megszoktam, hogy folyamatosan dolgozom, és most főleg örülök, hogy segíthetek másokon. Legjobban azt szeretem, ha az idősek között lehetek. Dénesfán sok az egyedülálló, magányos ember. Ők igénylik, hogy valaki megfogja a kezüket, valaki szóljon hozzájuk. Aztán a gyerekek megint sok boldogságot adnak. Sokukat már a pólyában megismertem, hiszen én hoztam haza őket a kórházból. Az nagyszerű élmény, amikor megismerik a buszt és már a kétévesek is integetnek nekem.
Arra a kérdésre, hogy meddig lehet ezt a munkát végezni, nem tudott válaszolni. Amíg egészsége engedi, mindenképpen.
– Nemrégen egy konferencián szembesültem vele, hogy nálam idősebb kollégák is vannak a szakmában. Eleinte a feleségem ellenezte ezt a munkát, de már ő is belenyugodott, hogy e nélkül nem tudok meglenni. Három gyermekem, két unokám van, ők nem a faluban élnek. Én megpróbálom, amíg tudom, hasznossá tenni magam a köz érdekében – fogalmazott Kovács Miklós, Dénesfa falugondnoka.