...Koppány lázadása után a mi vidékünk is királyi birtok lett, és a soproni vár kötelékébe tartozott. A hadakozásra alkalmas férfiak katonai szolgálatot teljesítettek, ezért földet, marhaállományt, cselédséget kaptak. Fiaik, unokáik a helyükbe léptek. Így alakult ki a királynak szolgáló szabad vitézek gyülekezete, amelyből a 13. század folyamán kifejlődött a köznemesség. Ilyen, királynak szolgáló szabad vitézek éltek ezen a vidéken is, akik a Répce mentén húzódó királyi erdő őrei voltak. Gyóró és Szika nevű birtokon laktak.
Sopron vármegye legrégebbi birtokosai közé tartozik a besenyő eredetű Vezekény-nemzetség, amelynek települési helye a mai Veszkény.
II. (Vak) Béla királyunk idejében tűnik fel vitézségével e nemzetségnek egyik tagja, vezekényi Zyriacus, a Czirákyak őse. A családban élő hagyomány szerint Zyriacus hősiességéért, királyi adomány útján birtokot kapott a Szemere és Gyóró között elhúzódó Székás nevű királyi erdő területéből és Veszkényből áttelepedett ide. A család ezután az első tulajdonosról Czirák-nak nevezte el a település helyét. Vezekényi Zyriacus gyermekei voltak a Cziráky-család krónikája szerint: Absolon, Sükösd, Bertalan, Blandriz és Pál. Valamennyi a 13. század első felében élt. Árpád házi királyaink alatt Bertalan fia, Dénes tűnt ki legjobban a rokonságból képzettségével, vitézségével és birtokgyarapító, komoly életmódjával. Az oklevelek Magister címmel illetik, tehát egyetemet végzett, külföldet járt ember lehetett; máskor Comes-nek, azaz várispánnak mondják; holta után pedig Nagy-nak tisztelik az okmányok. Kedvelt embere volt IV. Béla és IV. László királyunknak. Ezt a megbecsülést húségével méltán ki is érdemelte.
IV. Béla uralkodása alatt hadban álltunk Ausztriával és Csehországgal. 1260-ban háborút vesztettünk Ottokár, cseh király seregei ellen. Az utolsó véres ütközetben Cirák földesura, Dénes különösképpen kitüntette magát: a király védelmezése közben súlyosan megsebesült. IV. Béla ezért 1265-ben a királyi erdőőrök birtokából Szemere mellett öt telekre való földet adományozott neki (kb. 100 hold). Körülbelül ugyanekkor Dénes Mester utód nélkül elhalt unokatestvérének földjeit is megszerzi, így két szomszédos, jelentékeny nagyságú terület kerül a kezébe. Ekkor elhagyta addigi lakóhelyét Cirákot, és új birtokán telepedett le. Ezt a lakóhelyet azután róla, Dénesfalvának nevezték el utódai...
A kastély
Dénes Mester IV. Béla korabeli kastélya helyén Cziráky Mózes építtetett egy új, emeletes kastélyt 1610-ben. Azóta többször átépítették, mai formáját 1825-30 között kapta Hild József tervei nyomán.
A kastély a hozzá tartozó 24 ha területű parkkal ma is megtekinthető, folyamatosan karban van tartva. A parkon kívül a kastélyhoz tartozik egy mesterségesen kialakított halastó és a kastélykápolna. A kastélykápolnában megtekinthető a barokk oltár és az oltárkép, mely Antiochiai Szent Margit megdicsőülését ábrázolja. Festője ismeretlen.
Említésre méltó még, a kastélyépület főbejáratánál látható fehér márványból készül szökőkút.
A Királykápolna
"...1918 őszén a forradalom elűzte IV. Károly királyt a magyar trónról. Az uralkodó családjával együtt Svájcban várta a politikai légkör változását, vagy legalább is enyhülését. 1921 tavaszán, majd ugyanennek az évnek őszén tanácsosainak sürgetésére elhatározta a király, hogy visszatér az országba és átveszi az uralkodást.
Október 13-án futár érkezett Magyarországból a király tartózkodási helyére, a svájci Hartensteinbe. A tárgyalás eredményeképpen IV: Károly és Zita királyné a dübendorfi repülőtérről okt. 20-án elindult Magyarország felé.
Ugyanebben az időpontban előkelő vendégek jöttek össze a dénesfai kastélyban. Okt. 20-án keresztelte meg ugyanis gróf Mike János szombathelyi püspök a kastély kápolnájában gróf Cziráky Józsefnek és gróf Andrássy Ilonának harmadik fiát, Bélát..."
" ...Öt órakor Mike püspök eltávozott. Károlyi József a Cziráky grófokkal kocsin kiment a lászlóföldi méneshez. Alig voltak félúton, amikor észrevették, hogy a tarlón keresztül egy lovas vágtat feléjük és odaérve a kocsihoz, lihegő mellel jelenti:
- Méltóságos Gróf Úrnak alázattal jelentem, repülőgép szállott le a tarlón. Nagy, óriási masina. Tiszturak vannak benne, és szépen kéretik a Gróf Urat, tessék odajönni. Azt üzenik, hogy Alexay főhadnagy úr van ott.
Czirákyék nem sokat gondolkodnak, nekifordítják a könnyű kocsit a tarlónak, és vágtatva mennek a megjelölt irányban. Csakhamar feltűnik a szemük előtt a repülőgép. Öt-hat idegen ember mozog körülötte. Gr. Cziráky leszáll a kocsiról, és feléjük siet. A gép mellől eléje megy egy borkabátos fiatalember, és mosolyogva nyújtja a kezét:
- Jó estét, Cziráky!
Az ismerős hang hallatára a gróf megszédül. Azt hiszi, káprázik a szeme és cseng a füle. Most egy karcsú hölgy is eléje áll. Gr. Cziráky József arca elsápad a megdöbbenéstől, nem jön szó az ajkára: a király és a királyné áll előtte! Itt a ciráki határban!
Közben gr. Cziráky György és gr. Károlyi József is odaérkezik. A királyi pár be akar menni a dénesfai kastélyba, de a grófok elmondják, hogy ott ma keresztelő volt, vendégek vannak és idegen cselédség; legalkalmasabb lesz, ha a vendégek Kenyeribe mennek, ott csendben, zavartalanul kipihenhetik magukat. A királyi pár elfogadja az ajánlatot, felülnek a kocsira és György gróf a dénesfai park mellett Kenyeribe hajtat.
Andrássy gróf ez alatt feleségével a parkban sétált. Már éppen a kastély felé tartottak a sétából, amikor közel a park kijáratához elrobogott mellettük a királyi pár kocsija olyan hirtelen, hogy a grófné ijedtében félre is ugrott az úton. Mivel már erősen sötétedett, nem ismerték meg a kocsin ülőket, de tanakodtak, kik mehetnek ilyen szokatlan irányban..."
"...Amikor Andrássyék beléptek a kastélyba, már ott találták Károlyi Józsefet. Feltűnt nekik, hogy ez ilyen hamar visszajött a ménestől. De még feltűnőbb volt, hogy Károlyi Boroviczényi Aladárral, a király környezetének egyik tagjával beszélget.
- Honnan kerül maga ide ilyen késő este? - kérdi tőle meglepődve Andrássyné.
- Egyenesen Svájcból, még pedig Hartensteinbol, kegyelmes asszony!
- Na és kit hozott magával? Nem hozta el véletlenül a királyt is? Magától kitelik!
- Kegyelmes asszony eltalálta: elhoztam a királyt, meg a királynét is!
- A királyt meg a királynét? Ne mondja! Hát hova tette akkor őket? - kérdezi kacagva a grófnő, mert még mindig azt hiszi, hogy Boroviczényi tréfál vele. De amint Károlyi József arcára pillant, megfagy arcán a nevetés. Most már tudja, hogy komoly, igaz a megdöbbentő újság..."
"...- Lehár ezredes úr kéreti Andrássy őexcellenciáját, menjen el észrevétlenül a dénesfai erdő lakatlan vadászkunyhójába. Ott vár a kegyelmes úrra.
Andrássy hajlandó elmenni, de megjegyzi, első találkozása alkalmával megmondja a királynak, hogy ő nem tudott hazajövetelének szándékáról. Nem akarja, hogy felelőssé tegyék olyasmiért, amit o nem ajánlott s amiről nem is tudott. Magától értetődik azonban, hogy most, amikor ez a sorsdöntő lépés már megtörtént, feltétlenül őfelsége rendelkezésére fog állani.
A szomorú fejleményeket nagyon jól ismerjük. Lehár ezredes 21-én hajnalban Sopronba vitte a királyi párt a 48-as kaszárnyába. A katonaság a Nyugat-magyarországi harcok óta legendás hírű Ostenburg ezredes parancsnoksága alatt hűséget esküszik a királynak. Azután megindul a vonat Budapest felé..."
A király halála után:
"...A ciráki határnak azon a részén, ahol a királyi pár repülőgépe földre szállt, Gr. Cziráky József kápolnát építtetett, amelyben minden év április 1-én, és október 20-án szentmisét mondat az elhunyt király lelki üdvéért..."
A hagyomány ma is él, minden év októberében a plébános szentmisét celebrál a kápolnában, melyen a szomszédos Ausztriából a királypártiak is szép számmal részt vesznek.
Apácazárda
"...Gróf Cziráky Béla és felesége, Esterházy Mária grófnő elhatározta, hogy az 1900-as évek elején szükségessé vált második tanítói állásra és egyúttal a leányifjúság nevelésére apácákat telepít le Dénesfán. A terv megvalósításához hozzá is kezdtek. A zárda építését 1902 augusztusában kezdték meg; az alapkövet aug. 31-én áldotta meg Tallay Nándor kastélylelkész.
A hatalmas épület a következő év nyarán készült el. Közben a kegyelmes asszony érintkezésbe lépett a Szent Keresztről nevezett Irgalmas Nővérek chorini (Morvaország) tartományfőnöknőjével, és apácákat kért a dénesfai zárdába. Nővérhiány miatt egyenlőre csak két apáca jöhetett, mellettük az iskolát világi tanítónő vezette.
Gr. Széchenyi Miklós győri püspök 1903. okt. 9-én engedélyezte a zárda megnyitását s azt o maga szentelte fel október 21-én Roulin M. Bernadette chorini tartományfőnöknő jelenlétében. A nővérek kezdetben a kastélykápolnában végezték áhítatgyakorlataikat, 1904 áprilisában azután elkészült a zárda kápolnája is, amelyet ápr. 8-áán áldott meg Putz Antal ciráki plébános Jézus Szent Szíve tiszteletére.
A kedves nővérek nemcsak iskolát és óvodát, hanem kézimunkatermet is nyitottak, ahol a falu leányai a pozsonyi Izabella-egyesületből küldött ruhákon kézimunkáztak; naponta 1-2 koronát megkerestek. Később ez a hivatásszerű kézimunkaüzem megszűnt. Népünket, sajnos, semmi komoly megmozdulás nem érdekli tartósan. A kedves nővérek már évtizedek óta nemcsak az iskolában és az óvodában működtek, mint népnevelők, e mellett gondozták a kastélykápolnát, mosták a három templom fehérneműit és ellátták ostyaszükségletét. Amikor az alapító kegyelmes asszony meghalt, a dénesfai uradalom nehéz anyagi helyzetére hivatkozva felmondott a zárdának. Ennek következtében a kedves nővérek negyven esztendei áldásos munka után 1942. augusztus 31-én eltávoztak dénesfáról..."